Bori kalandjai, avagy Amsterdam adventures

Bár én általában nem tudok egy-egy dolgot kiemelni, utazások végén szeretem megtudni, hogy a többi velem utazónak mi tetszett a legjobban, kinek mi volt a kedvenc élménye, mi ragadta meg az adott városban. Most sem engedtem haza egy látogatómat sem addig, amíg el nem mondták, hogy mi volt a kedvencük Amszterdamban, illetve Hollandiában, ha volt idejük egy kicsit a fővároson kívül is körbenézni. Az ő válaszaikból összeállítottam egy listát, ami IDE kattintva olvasható.

Tegye fel a kezét, aki különösebb gondolkodás nélkül meg tud említeni pár holland nemzeti ételt! Szerintem nem csak az én családomban, illetve baráti körömben merül fel idegen országokról beszélgetve a kajakérdés az első helyek egyikén - azaz, jó-jó, látnivalók, múzeumok, biztos szép hely, de mit esznek ott?! Nos, a holland konyháról nekem az elején konkrétan semmi nem jutott eszembe. Aztán kis gondolkodás után beugrott a krumpli, valószínűleg Belgium közelsége miatt, esetleg a hal, ha már ott a tenger, és persze a sajt meg a sör, de hát csak nem azokkal laknak jól. Azóta kicsit árnyaltabb képet kaptam a helyzetről. A holland konyha megítélése az angoléval vetekszik - aki tud is róla valamit, az sincs elájulva tőle. Maguk a hollandok sem büszkék rá, érzik, hogy a különböző szendvicsfeltétek nem jelentik a gasztronómia csúcsát. Éhen halni persze itt sem kell, a nemzetközi konyha erőteljesen jelen van, úgyhogy van miből válogatni, de emellett megismertem néhány tradicionális holland é...

Ha azt mondom, Amszterdam, az első (vagy második, egyénfüggő) dolog, ami mindenkinek eszébe jut, az a biciklis közlekedés. Bár a hivatalos adatok szerint csak a lakosság kb. 30%-a biciklizik rendszeresen, pl. napi szinten munkába, az utakat elnézve tényleg olyan, mintha mindenki így közlekedne: az egészen kicsi gyerekeket is beültetik a szülők maguk elé, egy szélvédő takarásába, (ha pedig egyszerre többet kell szállítani, akkor egy külön kocsiba a bicikli elé) és a nyugdíjasok is bármikor lehagynak nemcsak engem, hanem akár kicsit gyakorlottabb egyéneket is. Nos, én ahogy mindig elmondom, soha nem bicikliztem - az nem számít, hogy tavaly véletlenül megkerültem a Balatont, és az is egészen más volt, amikor öt másik embert követtem Koppenhágában egy nap erejéig. De városban ezenkívül tényleg soha. Idén nyáron még Nagyatád cityben is elbizonytalanodtam, hogy rá merjek-e ülni a biciklire, de végül az út végén felderengő hátmasszázs lehetősége meggyőzött, hogy bevállaljam azt a nem eg...

Akármilyen távolinak is tűnik már, ugorjunk vissza egy kicsit augusztusba. Azért érkeztem már ekkor, hogy ha szerencsém lesz, helyszíni regisztrációval részt tudjak venni az introduction weeken. Ez egy pár napos szervezett ismerkedést jelent programokkal, bulikkal az erasmusos cserediákoknak. A biztos helyek már a jelentkezési határidő - és ezzel együtt persze az én tervezett regisztrációm - előtt beteltek, úgyhogy két lehetséges forgatókönyv állt előttem: rögtön belevetem magam a dolgok közepébe, és az érkezésem másnapján már egész napos programjaim lesznek, vagy belecsöppenek az ismeretlenbe, és az első két hétben szinte teljesen magamra leszek utalva. Akármennyire is nem teljesen stresszmentesek nekem (talán másnak sem) az ilyen kötelező, össznépi ismerkedések, természetesen az első opciót részesítettem előnyben. Szerencsére időben odaértem a helyszínre, jól helyezkedtem, udvariasan (de tényleg) kikönyököltem magamnak az utat a sorszámig, és végül simán bejutottam. Közben pe...

Életem első teljesen önálló repülőútja két héttel az egyetem kezdete előtt Eindhovenbe vezetett, ahonnan további másfél órás buszúttal lehet eljutni Amszterdamba. A reptéren a hajnali indulás ellenére is egész kis csapattól kellett  kezdetben nevetős, majd hirtelen könnyes búcsút vennem. Az enyhén túlsúlyos bőröndöm eddigre egy kis látvány-átcsoportosítás és "na jó, mehet" félrenézés után elindult az útján, a pattanásig telepakolt, de így is feneketlen hátizsákomba belekerült még egy "kis" búcsúajándék, és mire felszállt a gép, valószínűleg a könnyek is felszáradtak. Az otthon maradottak ezután közös reggeli palacsintázással próbálták feldolgozni (megünnepelni?) az elutazásomat - és erről persze nem felejtettek el  részletes fényképes beszámolót küldeni nekem... Én közben meglepően nyugodt voltam. Eindhovenben jó előre megkerestem a buszmegállót, hogy biztosan ne tévesszem el, aztán mindenkit tájékoztattam otthon, hogy jó úton haladok a végcél felé, és tü...

Sziasztok, Bori vagyok, és ezt a félévet Amszterdamban töltöm Erasmus-szal. Bár ezekkel az infókkal valószínűleg nagyjából már tisztában van az, aki idetévedt. :) Sokat, vagy inkább sokáig gondolkoztam rajta, hogy elkezdjek-e egy új blogot, amit csak a kint töltött időnek és élményeknek szentelek. Már mielőtt kijöttem, kaptam erre vonatkozó kérdéseket, kéréseket, és bár továbbra sem tudom biztosan, hogy mennyire lesznek rendszeresek és érdekesek a bejelentkezések, de úgy döntöttem, hogy belevágok.   A címhez visszatérve, ejtenék pár szót az előzményekről, mert  az én olvasatomban ez is elég szervesen hozzátartozik a történethez. Szóval, …ez talán egy kicsit nehezebb volt az átlagosnál. Vagy legalábbis korábban érkeztek az első nehézségek, mint ahogyan én arra számítottam. Mindenki azt mondja, hogy az első hét, esetleg hónap nem mindig könnyű kint, és azt is tudom, hogy mindenkinek vannak kellemetlenségei és rémtörténetei a TO-val, Erasmus-irodával és ös...