Bori kalandjai, avagy Amsterdam adventures

Akármilyen távolinak is tűnik már, ugorjunk vissza egy kicsit augusztusba. Azért érkeztem már ekkor, hogy ha szerencsém lesz, helyszíni regisztrációval részt tudjak venni az introduction weeken. Ez egy pár napos szervezett ismerkedést jelent programokkal, bulikkal az erasmusos cserediákoknak. A biztos helyek már a jelentkezési határidő - és ezzel együtt persze az én tervezett regisztrációm - előtt beteltek, úgyhogy két lehetséges forgatókönyv állt előttem: rögtön belevetem magam a dolgok közepébe, és az érkezésem másnapján már egész napos programjaim lesznek, vagy belecsöppenek az ismeretlenbe, és az első két hétben szinte teljesen magamra leszek utalva. Akármennyire is nem teljesen stresszmentesek nekem (talán másnak sem) az ilyen kötelező, össznépi ismerkedések, természetesen az első opciót részesítettem előnyben. Szerencsére időben odaértem a helyszínre, jól helyezkedtem, udvariasan (de tényleg) kikönyököltem magamnak az utat a sorszámig, és végül simán bejutottam. Közben pe...

Életem első teljesen önálló repülőútja két héttel az egyetem kezdete előtt Eindhovenbe vezetett, ahonnan további másfél órás buszúttal lehet eljutni Amszterdamba. A reptéren a hajnali indulás ellenére is egész kis csapattól kellett  kezdetben nevetős, majd hirtelen könnyes búcsút vennem. Az enyhén túlsúlyos bőröndöm eddigre egy kis látvány-átcsoportosítás és "na jó, mehet" félrenézés után elindult az útján, a pattanásig telepakolt, de így is feneketlen hátizsákomba belekerült még egy "kis" búcsúajándék, és mire felszállt a gép, valószínűleg a könnyek is felszáradtak. Az otthon maradottak ezután közös reggeli palacsintázással próbálták feldolgozni (megünnepelni?) az elutazásomat - és erről persze nem felejtettek el  részletes fényképes beszámolót küldeni nekem... Én közben meglepően nyugodt voltam. Eindhovenben jó előre megkerestem a buszmegállót, hogy biztosan ne tévesszem el, aztán mindenkit tájékoztattam otthon, hogy jó úton haladok a végcél felé, és tü...

Sziasztok, Bori vagyok, és ezt a félévet Amszterdamban töltöm Erasmus-szal. Bár ezekkel az infókkal valószínűleg nagyjából már tisztában van az, aki idetévedt. :) Sokat, vagy inkább sokáig gondolkoztam rajta, hogy elkezdjek-e egy új blogot, amit csak a kint töltött időnek és élményeknek szentelek. Már mielőtt kijöttem, kaptam erre vonatkozó kérdéseket, kéréseket, és bár továbbra sem tudom biztosan, hogy mennyire lesznek rendszeresek és érdekesek a bejelentkezések, de úgy döntöttem, hogy belevágok.   A címhez visszatérve, ejtenék pár szót az előzményekről, mert  az én olvasatomban ez is elég szervesen hozzátartozik a történethez. Szóval, …ez talán egy kicsit nehezebb volt az átlagosnál. Vagy legalábbis korábban érkeztek az első nehézségek, mint ahogyan én arra számítottam. Mindenki azt mondja, hogy az első hét, esetleg hónap nem mindig könnyű kint, és azt is tudom, hogy mindenkinek vannak kellemetlenségei és rémtörténetei a TO-val, Erasmus-irodával és ös...